honfoglaló magyarság és a kereszténység: Árpád magyar népe a honfoglalás előtt egyistenhívő népek közt élt. Amikor 963: Ibrahim ibn Jakub sp. zsidó kereskedő és utazó a prágai vásárban járt, ott többek közt Mo-ról türköket (magyarokat), mohamedánokat (kálizokat) és zsidókat (kazárok, kabarok) talált. Ezt az aránylag kései adatot nyugodtan visszavetíthetjük a honfoglalás korára, sőt még előbbre. Ha tekintetbe vesszük az onogur magyarság 670 körüli honfoglalását (→kettős honfoglalás) és mindazt, amit az onogurok közti bizánci térítésről és az avarkori kereszténységről tudunk, akkor nagyrészt értelmét veszti a pogány magyarság meg a m. sámánizmus (táltoshit) tanítása. Mindezek ellenére sem beszélhetünk arról, hogy a honfoglaló magyarság ker. lett volna, hiszen temetkezéseire jellemző a nyúzott lóval való temetkezés, a másvilág fordított elképzelése stb., ami semmiképpen nem egyeztethető össze a kerségnek semmiféle formájával. Sokat idézik kerségünkkel kapcsolatban a bezdédi tarsolylemezt. Igaz, középpontjában kereszt van, de kétoldalt két perzsa szörnyállat őrzi, s ami fontos, a halottat lovával együtt temették el. De élt honfoglalóinkban annak hite, hogy pl. a nagycsalád a másvilágon is együtt marad; hittek a világosság és sötétség erőinek földi harcában is. Ez utóbbi később beleolvadt a kerség jó és gonosz tanításába. A mások hitét megbecsülték, erre vall Metód találkozása a „magyar királlyal”. - A kerség első térítői Bizáncból érkeztek hozzánk, és a Bizáncban járó m. vezérek is bizánci szert. szerint lettek ker-ek. Mo. D-i részén az Árpád-kor elejétől (v. talán még korábbról?) bizánci ktorok és tp-ok épültek. Első okl-ünk gör. nyelvű (→veszprémvölgyi apácák adománylevele). Első főpapunk Hieroteosz gör. szerz. volt, akit Theophülosz konstantinápolyi pátr. szentelt Turkia pp-évé a 10. sz. 2. felének elején. Székhelye talán Szávaszentdemeter volt. A Ny-i térítés a →kalandozások befejezése után indult meg. A kerség elfogadása nem ütközhetett nagyobb ellenállásba (a későbbi →pogánylázadásoknak inkább társad., mint hitbeli oka volt), hiszen a Lehel-monda egyik mondatából kitűnik, hogy a m-ok hittek az egy-Istenben („Mi a legfelső Isten bosszúja vagyunk...”). Géza nagyfejed. alatt a Ny-i térítés felülről indult meg, és Géza „midőn kereszténnyé lett, e hit megerősítése végett tombolt vonakodó alattvalói ellen... a mindenható Istennek és különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor főpapja emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye.” Két úton állt a régi és az új között. A kerség fölvételének nagy lelki akadálya lehetett a köznépnél is, hogy temetéskor minden melléklet, áldozat nélkül kellett másvilági útjára engedni a halottat. Régészeti tapasztalat, hogy gazdag honfoglaláskori temetőink hirtelen elszegényednek, majd lassan tp-ok mellé kerülnek. Lá.Gy.

Szt István emlékkv. Bp., 1938. I-III. - Mo. tört. I. (Györffy György)